Egy kis érdekesség, Tudtad, hogy a tündérek meglovagolták a corgikat az ősi Wales legendák szerint, sőt hű társaikat terelésre, és egyéb munkákra is befogták a minden napi munkák során a varázs királyságaikban.
Persze, ezt csak akkor lehet igazán elképzelni, ha hiszel a walesi mondavilágban.
A Welsh Corgi rendkívül barátságos, intelligens és szeretetre méltó tagja a családnak. Legyen az a kinti játék, esetleg sportolás, vagy a ház melegében egy igazi hűséges társ személyében. Ő mindig különleges helyett fog elfoglalni a gazdája szívében. Ám senkit ne téveszen meg a corgik kismérete, mert a varázs és ember világ igazi terelő bajnokai ők. Mitológiai eredete tele van titokzatos és érdekes walesi folklórral, fantáziával és mesével.
Ahhoz, hogy valóban megértsük ezt a régi folklórt arról, hogy a tündérek hogyan adták nekünk a Corgi-t, vissza kell mennünk az 1940-es évekbe, amikor a költő, Anne Biddlecombe Dorset Angliában, először publikált egy verset „Corgi Fantasy” néven.
Ebben a versben Anne a Corgikat mágikus lényekként írja le, amelyeket a tündérek fejlesztettek ki és ajándékba adtak a halandóknak.
Anne nemcsak híres Welsh Corgi Pembroke tenyésztő volt, hanem a londoni Welsh Corgi League alapító tagja is. Mondanom sem kell, hogy rengeteg befolyása volt Nagy-Britannia Corgi közösségében.
És ahogy a Corgi népszerűsége nőtt Walesben, ez a legendás történet lendületet kapott, miután több generáción keresztül továbbadták a Corgi tulajdonosok és rajongók otthonába szerte a világon.
Érdemes megjegyezni, hogy ennek a legendának sok változata létezik. És a közhiedelem ellenére ez a legenda csak a Welsh Corgi Pemboke-ot tartalmazza – és nem tesz említést a Welsh Corgi Cardigan fajtáról.
A tündérek és a corgis legendája Wales ősi idejére vezethető vissza. Akkoriban ezek a varázslatos lények harmóniában éltek Wales környező erdőségeivel. És bár a tündérek kétségtelenül tudtak repülni, nem volt meg az állóképességük vagy a szárnyerejük a nagy távolságok átrepüléséhez. Mi volt a megoldásuk? Hogy olyan társutazót hozzanak létre, akikkel lovagolni tudnak, hogy további távolságokat tegyenek meg – hasonlóan ahhoz, ahogyan a múlt-emberei a lovakra támaszkodtak a hosszú távú utazások során.
#1 Monda: From the King & Queen
A történet szerint a király és a királynő tündérek együttérző mitikus lények voltak, és a szegény emberek iránti szánalom és szomorúság elárasztotta őket. De abban a pillanatban, a nyomasztó jelenettől elvonva a figyelmet, a király megbotlott és leesett a Corgijáról. A királynő gyorsan leszált a saját Corgijáról, hogy a királyhoz siessen. És bár a két tündér jól volt, társuk, a Corgik észre sem vették, hogy tündéreik leesnek. Ehelyett tovább lovagoltak a naplementébe. Attól tartva, hogy a Corgijaik eltévednek, a király azonnal keresőcsapatot hívott, hogy visszahozza a két elkóborolt corgit. A királynő azonban megállította, mondván: „nincs rá szükség – a Corgik megtalálják a halandó embereket, akiknek nagyobb szükségük lehet rájuk, mint nekünk”.
#2 Monda: Kids Found the Corgis
Egy másik gyakran elmondott mese a Corgik felfedezéséről két szerencsés gyermeket emlit. Egy verőfényes napsütéses napon a két gyermek éppen Wales erdőiben játszott, amikor két Corgikba botlottak. Eleinte nem gondolkodtak túl sokat, és ezeket a mitikus lényeket puszta rókáknak tévesztették el. Végül is a Corgi hegyes fülei, klasszikus vörös kabátja és hegyes orra kísértetiesen hasonlít a rókáéhoz. Miután egy napig játszottak a Corgikal, a két gyermek úgy döntött, hogy hazaviszi őket. Apjuk ezután elmondta nekik, hogy a kutyák valójában a tündérek ajándékai. Honnan tudta ezt? Rámutat a kutyák hátán még mindig lévő tündérnyergekre, elmagyarázva, hogy a tündérek lovagolnak rajtuk, és kocsikat vagy teheneket húznak velük.
#3 Monda: The Fairy War
Ennek a legendának egy másik változata egy tündérháborúval kezdődik. Két tündér törzs, a Tylwyth Teg és a Gwyllion tündérek éppen a mitikus királyság egyik legnagyobb háborújában harcoltak. Háborús időkben a Corgik nem csupán munkakutyaként és útitársként vettek részt a mindennapokban. Ők voltak azok a nemes paripák, akikel a tündérek a csatatérre lovagoltak. Elég gyorsak voltak a támadáshoz, de elég erősek is ahhoz, hogy ellenálljanak a mágikus tűzerőnek – legalábbis a legenda szerint. De sajnos két Tylwyth Teg tündér meghalt ebben a csatában. Így miközben a törzs az elesett tündérek temetését tartotta, két, az erdőben játszó gyermek botlott a szertartásra. Az érzelmektől elárasztott törzs felajánlotta, hogy odaadja a két gyereknek a Corgikat, amelyek a most elhunyt katonákhoz tartoztak. És amikor a Corgikat átadták a gyerekeknek, egy tündér szeretettel beszélt a kutyák tehetségéről, mondván: „önmagukban képzett harcosok, de többek, mint harcosok: nagy segítői a tündérnépnek”. A tündérkutyák tökéletesek voltak a tehenek terelésére mesélte. Alacsony termetük távol tartotta őket a repülő paták útjától, amikor a dühös tehenek sarkára csíptek.
